Miért követjük el mindig ugyanazokat a hibákat? Mert hiszünk még dolgokban? Hiszünk abban, hogy megváltozhatnak emberek? Érzések?
De ami fáj, az ugye fáj? A kötelék... Nem is fog változni.
Néha úgy szeretnék csak úgy utazgatni. Távoli helyekre elmenni. És nem csak képzeletben, hanem valójában.
Csakhogy ezért színes papírokat kell adni más embereknek, akik neked más színes papírokat adnak, rajta repülőgép szimbólummal, vagy vonat szimbólummal. És a színes papírok beszerzése nem is olyan egyszerű. Meg hát a mai világban mindenért színes papírt kérnek, és akinek nincs olyan sok belőle, annak hamar el is fogy.
És akkor minden eltűnik. Az elme a testbe zárva marad örökre. És van, aki ezt nem bírja olyan jól,mint mások.
Tegyük fel, hogy színes papírok nélkül is megy a "minőségi helyváltoztatás". Ezt az ember a legegyszerűbb módon gyalog tudja megtenni. Ehhez segítségül használhatja a lábát, nyilván, ez viszont fárasztó. És valamiért az ember fizikai korlátaiból adódóan rövid távra lett kitalálva, már ha gyalogszerrel szeretne távolságot csökkenteni A és B pont között.
Aztán vannak a járművek. De ezek már mind színes kis papírokba kerülnek... Sajnos. Még azok is, amik amúgy utána az általunk kibocsátott erő hatására halad előre (bringa, görkori, roller).
Szóval sehogy sem jó ez. Mindenkinek csak a papírok kellenek.
Átkozott papírok...
A témát tovább boncolgatjuk a későbbiekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése