2013. június 7., péntek

Nothing contributes so much to tranquilize the mind as a steady purpose

- Maradjunk otthon, nézzünk tv-t. Aludjunk egymásnál. Reggelizzünk együtt. Kiránduljunk. Csak ne hívd fel! Kérlek! Magadnak teszel rosszat vele. Már a gondolat is rossz. Távolodj el, hogy máshol közeledhess. Légy egy kicsit egyedül. Tudom,hogy nehéz.

- Bizony nagyon nehéz, főleg nekem. Önző vagyok, és jár az agyam állandóan. Nem megy semmi már...

- Tudom. - mondta neki a barátja. Mikor jobban belegondolt, rájött, hogy ugyanúgy van, mint a lány. 

Ez az időszak mindenkinek erről szól. Keresd önmagad. Találd ki, mit akarsz az életben. De most rögtön. A tv, az internet, ez az egész felgyorsult világ mind azt várja tőled, hogy csináld, gyerünk, állj be a sorba. Ha nem állsz be, akkor furcsa vagy. Más. És az sosem jó,mert a más az gyanús. Pedig ez nem teljesen igaz így.
Mit érzékeltetnek mindenkivel? Hogy le van maradva valamiről màr egész fiatalon. Pedig ez sem igaz. 

A világ változik, és mi is változunk vele. A legtöbb ember nem akar mást, csak boldognak lenni, szerelmesnek lenni, látni, hogy a családja rendben van, az élete rendezett. Gondolom én, aki szintén itt osztja az észt a maga 24 évével. Semmit nem jelent. 

Illúzió. Engedd el. Vagy kapaszkodj bele 10 körömmel. Ezt érezni kell. Senki sem tudja megmondani a másiknak. Tapasztalni kell. Jót is, rosszat is. Hogy aztán értékeld ami jön. Nem olyan hülyék a mai fiatalok. Illetve nem mindegyik hülye. De mindenkinek megvan valahol a maga hülyéje. :) Így kell lennie. Különben mi értelme?

Márti dala... ha tudjátok a történetet, értitek, mire gondolok. Élni kell, amíg élni lehet. Mert élni olyan,mint repülni álmunkban...

És minden sztori vége mi is? Ahogy Sinatra is megénekelte: "This I tell ya brother, you can't have one without the other"






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése