Big girls don't cry... Lie

Ez a pasi irt egy rakat konyvet, nem olvastam egyiket sem, de ez pl. nagyon szép és igaz gondolat, még ha ő is idézi valakitől.

"Ez egy messzire vezető, csodaszép útravaló. Rumi, a szeretet nagy arab költője és misztikusa hagyta ránk. Mindent másképp látsz, ha szeretsz. Felragyog a szürkeség, ünnep lesz a hétköznap, nagybetűs lesz annak az embernek a neve, aki fontos neked. Másképp tekintesz a szerelmedre, a gyerekedre, a barátodra, az anyádra és apádra vagy bárkire, még a kutyádra is: észreveszed bennük a csodát. Mások nem látnak semmit, mert nem szeretik őt. A kutyád egy kellemetlen vagy veszedelmes dög a külvilág számára, a gyereked nem is olyan szép, és főleg, nem is olyan csodálatos, az anyádat csak te hívod "Édesanyámnak", az idegeneknek lehet, hogy egy ellenszenves néni - ezt üzeni az első mondat.

A második gondolat még fontosabb. Ha valakit nem szeretsz, azt nem olyannak látod, amilyen, hanem rávetíted a saját arcodat: a félelmeidet, az előítéleteidet, mindazt, amit nem kedvelsz magadban. Ha nagyravágyó vagy, gőgösnek véled, ha pénzsóvár vagy, mohó gazembernek, ha kéjsóvár vagy csábítónak, ha boldogtalan, akkor ő tett tönkre. Lényegében mindkét nézőpont: kivetítés. Egy jó ember könnyen lát jónak mindenkit. Egy rossz minden egyes társáról azt gondolja, hogy aljas.

Akiben azonban fölébredt a benne lakó Isten, mindenkiben hajlandó észrevenni, még abban is, aki ezt nem látja önmagában. Rumi a szerelem pártján áll, és azt mondja - szemben a mai lélektannal -, hogy csak a szerelmes lát igazán, de csak akkor, ha nagyon-nagyon szeret: egész testével, lelkével, értelmével."

Ez rám tökéletesen igaz. Ha szeretek valakit, teljesen máshogy látom. Bár szerintem ez mindenkire igaz.

Sok felesleges dolgon idegesítem magam. Mert (túl)érzékeny vagyok. De aki haragszik, az békél. Akit vihetnek, vigyék, aki menni akar, menjen. Míg ugy érzem, mindent megtettem, hogy maradjon és ő mégis elmegy ennek ellenére, az én lelkem nyugodt lesz.

A legtöbb ember f*szságokon vitatkozik Pl. ki hol nyomja a fogkrémet. Ki nem hajtj le a wc-ülőkét... Bullshit.

Az élet rövid. Eltelt nekem belőle 25 év, és mintha most lennék kislány.

Semmi sem a miénk. Csak kapjuk mástól. De néha pont azért nem tudjuk megtartani, mert annyira szorítjuk,hogy kicsúszik a kezünk közül. Ugy kellene tartani,mint a vizet a tenyerekben. Ha összeszorítod, kifolyik. De ha szabadon tartod, a tiéd marad.

Ajánlom figyelmetekbe ezt a blogot, amit egy pécsi református lelkész szerkeszt.

http://vagyokakivagyok.hu/?p=449

Nekem teccik. :)

Am. meg keep calm and smile, v. ilyesmi.

Legjobb kép... a nagy fotósoktól :)