Perfection

Nincs ilyen dolog. Ha lenne, megállna az idő. Felbomlana a tér. Ezt csak elhitetjük magunkkal.
Egyszer egy barátom azt mondta nekem, hogy minden döntésért és annak elmulasztásáért felelősek vagyunk. Aki ezt nem látja be, annak marad a picsogás. Persze ilyen fiatalon általában ez a gyakoribb dolog. Néha visszagondolok arra a beszélgetésre, és rájövök,hogy nem változtatnék semmit.
Szerintem a mai világgal az a legnagyobb baj, hogy az emberek félnek, és emiatt titkolóznak. Saját maguk előtt is. Elhitetik magukkal,h.nekik milyen jó, vagy milyen rossz. Pedig néha csak úgy vannak. Se nem jó, se nem rossz. Persze valahova muszáj magunkat beskatulyázni.
Aztán van a másik véglet is. Amikor vki "túlakarja". Túlkapja magát. Mindent kimond. Ami a szívén a száján. Ez sem jó. Persze én ilyen vagyok, és most magam ellen beszélek, ezzel. A túlkapás az mindig is lesz. Mint ahogy a félelem miatti változatlanság is.
De...
Még mindig úgy vagyok vele,h.egyrészt inkább kint mint bent, másrészt, én ha érzem kimondom, ha akarom és tudom, megteszem, ha nem akarom és megtehetem, nem teszem meg.  Heló, ez egy ilyen világ. Annyi mindent kell eltűrni minden nap a "túlélés" érdekében, hogy nekem személy szerint jó ezt hallani. Hiányzol. Szeretlek. Én mondani is fogom. Üzenem ennek a barátomnak, h. hiányzik, főleg az ilyen beszélgetések miatt.