Az idő

A wikipédia szerint az idő a mindennapi életünkben az események látszólag folyamatos érzékelésére utal. A szubjektív idő az egyén belső időészlelése, eseményekhez, történésekhez kötődik. Az idő soha nem telik egyformán. Tartamérzete függ életkortól, az éppen zajló eseményektől, körülményektől. 

Nekem az idő mostanában vegyesen telik. Egyszer lassan, egyszer gyorsan. Gondolom,minden ember így van ezzel. Például, ha szeretsz valakit/valamit, akkor gyorsan telik, mert szereted csinálni azt a dolgot, vagy együtt lenni azokkal az emberekkel, és így hipp-hopp eltelik egy este, egy hét, egy év.  Így visszagondolva például már május van, pedig most kezdődött ez az év, viszont még mindig csak délután van, és a nap lassan telik. Nem mintha várnám az estét, ha akkor másabb lenne valami. Mondjuk aludnék egy jót, de az sem segít, még túl kipihent leszek a végén. Mindenki azt mondja, foglaljam le magam mindenféle dologgal. Ezt is teszem. Ezért telik vegyesen. Néha így, néha úgy. Furcsa dolog azért ez az idő. Nem is létezik ilyen fogalom, hiszen olyan,hogy idő, nincs is. A pillanat van, aztán már nincs, eltelt. A múlt a jelen emléke, a jövő pedig a jelen várakozása. Jelen idő nincs is, hiszen eltelt, ezért már múlt lett. Csak múlt van, és jövő. 

Jó munkával, jó társasággal, ha az ember értékesnek érzi magát, és az eltöltött időt, akkor gyorsan telik. Az érdeklődés hiánya, a szeretet hiánya, a haszontalanság érzése esetén lassan telik. 

A lényeg: jobb szeretni és csalódni, mint nem szeretni. Jobb megpróbálni, mint csak reménykedni. Jobb küzdeni és veszteni, mint nem tenni semmit. 

Csak még ki kellene találni, hogy legyen az ember mindig pozitív? Hmm. Nehéz dolog.