Azért néha jó tudni, h. van egy olyan ember, aki tökéletesen érti, mit akarok mondani, még ha a mondanivaló nem is neki lett szánva:
"...nos szerintem jól tetted, hogy elmondtad. Amit mostanában megtanultam, hogy ha valami bánt akkor azt meg kell osztani a másikkal, hiába úgy érzed, hogy hülyeség. Ha zavar akkor el kell mondani, még ha fájdalmat okozol is vele a másiknak.
De arra is rájöttem, hogy akár megpróbálod elmagyaráznia a saját oldalad a másik teljesen mást fog látni ebből (még ha kézzel-lábbal magyarázod is). És minden kapcsolat más.
Amikor együtt dolgozik valaki valakivel, és majd minden nap találkoznak, akkor kialakulhat köztük egy elég "szoros" és különleges kapcsolat, de ez a baj a munkahelyen kialakult kapcsolatokkal, ha már nem dolgoztok együtt és nem ápoljátok, akkor megkopik. Te hiába próbálkozol, ha ő már nem szeretné és nem is nagyon akarja felfogni és elmagyarázni, hogy miért. Elintézi egy egyszerű válasszal. Már nem találkoztok személyesen és sajnos az idő is segít abban, hogy idáig jussatok a kapcsolatotokban.
Szerintem te megpróbáltad elmondani, hogy hogyan érzel ezzel kapcsolatban. Őt nem ismerem elég jól, de egy eléggé zárkózott személyiség és érzelmeit nem tudja kimutatni, pedig feléd próbálta, viszont ehhez kellettél Te is. Most hogy eltávolodtatok egymástól újra visszahúzódik a kis csigaházába és a világába, amiben csak ő létezik meg még egy két ember. Sajnos ő ilyen. Lehet egyszer rájön erre és észbe kap, de lehet nem. Ezt neki kell eldöntenie. De szerintem hülyeséget csinál, azzal, hogy talál egy kedves, megértő barátot személyedben, akinek elmondhatna mindent, ami a szívét nyomja, de nem teszi.
Mert a pároddal nem tudsz mindent megbeszélni. Vannak olyan dolgok, amit csak egy baráttal lehet megbeszélni.
Viszont ha ő így döntött, akkor el kell fogadni. Ha akarnád sem tudnád megváltoztatni, ha ő nem akarja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése