Az öregek tudják a frankót...

Ma találkoztam egy 89 éves nénivel. Anya egyik ismerősének az anyukája. Na ő megmondta ma a frankót nekem. 17 évesen elment Németországba a háborúba, mert a német katonák toboroztak nálunk fiatalokat, és mivel elvitték a bátyját, ő meg vele akart menni, utána szökött. Mezei munkát kellett nekik végezni, répát meg káposztát kapálni. Ezzel csak azt akarom mondani,hogy sokat látott. Még a mai napig emlékszik német szavakra, tudja, hogy a Wieviel Uhr ist es pl. azt jelenti,hogy mennyi az idő. Vagy a wie spät? 3 gyereke van, és mesélte, hogy a legkisebb fiú egyszer hazament a kollégiumból, 14 éves volt. Mikor hazaért, látta a néni, hogy körszakálla volt meg bajusza. Bevitte a fürdőszobába, és mondta neki: "Fiam, nézz a tükörbe! Tudod hogy nézel ki? Úgy néz ki ezzel a szakállal az arcod, mint egy pina! "
Nagyon nagy arc. :) Röhögtem egy csomót.

Amúgy még fincsit is kajáltam. :) Ez a Judu-tál :) Karácsonyi zabálás után pont megfelel.

A mai nap tanulsága mégis ez:

"Joy's recollection is no longer joy, while sorrow's memory is sorrow still."

Ennyit mára.